A természet új életre kel, felébred hosszú álmából, ezek az állandóan ismételt közhelyek, amelyeket én rettenetesen untam, mert mindig éppen más érdekelt, és sosem figyeltem meg rendesen, hogy valójában mi is zajlik ilyenkor. És most, íme, a tavasz ürügyén ebben a lapszámban – én is alig hiszem el! – a természetről, pontosabban bogarakról fogok írni...

Azt hiszem, ma is létezik az a hiedelem, miszerint ha pontos órában nézed meg az időt – például pontban 10-kor vagy 12 óra 12 perckor, netalán február 14-én éppen 14 óra 14 perckor –, akkor az azt jelenti, hogy a szerelmed is rád gondol, vagy bizonyíték arra, hogy ő is szeret téged...

Ma már nehezebb elképzelni – főleg így, a kiadós ünnepi ebédek és vacsorák után –, hogy körülbelül negyven évvel ezelőtt, az 1980-as években Románia lakosságának legnagyobb része valósággal éhezett...

Manapság bármelyikünkről könnyen készíthető fénykép, sőt, gyakran saját magunkat fotózzuk úgy, ahogy nekünk tetszik. Ha egyik vagy másik felvétel nem sikerül, vagy rájövünk, hogy mégsem áll jól a szín, amit viselünk, nem nagy dolog: simán kitöröljük a képet, esetleg majd készítünk újat.

Ebben a hónapban néhány gyöngyről mesélek nektek. Ez elsőre lehet, hogy nem tűnik érdekesnek, de ezek a gyöngyök körülbelül 1800 évesek, és így már mégiscsak megérdemlik a figyelmünket – főleg, hogy a saját dolgaink közül ezeknél sokkal nagyobb tárgyak is képesek időnként nyomtalanul eltűnni. Ezek az aprócska gyöngyök pedig annyi év után is megvannak!

A Cimbora most induló, új rovatában múzeumaink világába, gyűjteményeibe és kiállításaiba fogunk bepillantani – nem szokványos módon. Hónapról hónapra egy kiemelt tárggyal vagy tárgycsoporttal jelentkezünk, és azon keresztül tekintünk rá arra a korszakra, amelynek az emlékét őrzi. Emellett azt is szeretnénk megmutatni, hogy egy múzeumi tárgy sosem csak egy tárgy: ott van benne a próbálkozás, az igyekezet, a hiba vagy éppen a kudarc, ott vannak az álmok, örömök és nehézségek. Mesélhet gyermekkorról, szerelemről, csalódásról, kitartásról, gyászról és számtalan más emberi tapasztalatról, érzésről és történetről, csak meg kell tanulnunk mindezt kiolvasni belőle...