Pályázat-értékelő EMLÉKEZZÜNK A 150 éve született BENEDEK ELEKRE!
Elek apónál, a szavak kertjében című pályázati felhívásunkra félszáznál több írás érkezett 44 résztvevőtől, Romániából és Magyarországról. Egyénileg is válaszoltatok felhívásunkra, illetve osztályközösségekből, iskolákból is többen jelentkeztek, valószínűleg tanári biztatásra is (így például tíznél többen Gyergyócsomafalváról). A legtöbben azok közül, akik versben vagy prózában lereagálták az általunk megjelölt témát, érezhetően nagy kedvvel láttak neki a Benedek Elekkel történő képzeletbeli, napjainkban zajló találkozás „megtervezésének” és leírásának. Ami általánosságban megállapítható a beérkezett írásokról az, hogy túlsúlyban van közöttük a próza – ily módon pedig a meseszerű fogalmazás vagy a hétköznapokból merítkező történet, amely azonban a képzelet világára is „odakacsint”, de akad egyszerű, beszámolónak tekinthető megfogalmazása is annak, hogy a nagy mesemondó előreutazik az időben napjainkba, találkozni mai olvasóival. A versek kevésbé sikeresen viszonyulnak ehhez a témához – amely, úgy látszik, jobban „érezte magát” a próza medrében. Érdekes módon nagyon gyakori az álomban történő találkozás Elek apóval, ez szinte mindegyik írásban jelen van. Ugyancsak gyakori, hogy azzal magyarázzátok a „szavak kertje” kifejezést: olyan helyről van szó, ahol a fák ágain – akár levelek helyett is – betűk, szavak találhatók, és ezekből alakulhat ki a mese, a történet. Örvendetes ugyanakkor, hogy az időutazás, az álombeli találkozás kulcsának nagyon sokan közületek a meseolvasást, mesehallgatást tartjátok – valóban, a képzelet, a fantázia működése mindig szükséges a művészeti, irodalmi alkotó tevékenységhez, legalább annyira, mint (mesei kifejezéssel élve) só az ételhez. Az időutazás, Elek apó megidézése sok esetben azt is jelenti, hogy régmúltat és jelent összehasonlítotok, illetve – a napjainkba röpke időre visszatérő mesemondó kedvéért, illetve kérésére – elmagyarázzátok neki, mi is változott az eltelt másfél évszázad alatt, beavatjátok őt például a mai technika és kommunikáció világába, megbeszélitek vele, mi volt – szerinte – jobb régen ezen a téren, illetve mi jobb – szerintetek – manapság ilyen tekintetben. A pályázati szövegek értékelésekor, mint korábbi hasonló akcióink lezárásakor, arra figyeltünk, milyen többletet visztek a szövegbe az egyszerű leírás mellé, van-e értelmezhető elképzelés az írás mögött, azt hogyan sikerül kidolgozni, milyen ötleteket, leleményeket alkalmaztok a történetmondásban, milyen arányosság és tempó működik a szövegben (tehát egyenletes-e a szöveg szerkezetének alakulása, a fordulatok hogyan illeszkednek ebbe, nincs-e elsietve a munka, összecsapva a történet, „kipipálva” a szövegírás stb.). Ebből rájöhettek, mi az, amit jó pontnak tekintettünk a pályamunkák olvasásakor, illetve mit érdemes elkerülni más hasonló alkalmakkor.
Következzenek tehát a díjazottak:
Első díjjal négy pályázónkat jutalmaztuk: Balogh Ágnes, Csíkszereda Mihályi András, Székesfehérvár Tóth Levente, Sárkeresztes Veress Ágost, Révfülöp
