Ébresszétek föl nagymamát! 6., befejező rész Folytatásos meseregény
Mit kérdezzünk Nagymamától?
Nem mondhatni, hogy Benjámin korán kelő gyerek volna, de hát a tanévzáró ünnepség napján, mindenki tudja, nem érdemes sietni, Benjámin azonban már nyolckor ott téblábolt a konyhában, és kakaóskávéját követelte Nagymamától. Szülei már rég munkában voltak, legalábbis útban a munkahely felé, Nagymama csoszogósan fölforralta a tejet, pirítós kenyeret is előkészített, meg persze Benjámin uzsonnáját, el is felejtette, hogy a mai program jóval rövidebb, mint rendes iskolai napokon. Benjámin pedig a szokásosnál hosszasabban szürcsölte a kakaóját, Nagymama először azt hitte, megint nem akarja meginni, vagy valami baja van, de aztán megnyugodott, mert a végén még egy csészével kért az unokája. Nem eszik ez a gyerek keveset, csak éppen lassan. A reggeli konyhai ide-oda járkálásban, ami Benjáminéknál nagyon csendes és nyugodt volt mindig is, Benjámin kérdése sem kavart nagyobb port, nem billentette ki Nagymamát lassú ténykedéseiből, inkább csak úgy elhangzott, mindenféle jelentőség nélkül. Nagypapa pontosan tíz éve halt meg, te nem emlékezhettél rá, válaszolta Nagymama, egy pillanatra megállt a mosogatókagyló előtt, megengedte a vizet, majd még hozzátette: Te aligha emlékezhetsz rá, még csak hároméves sem voltál. Benjámin nem tett a táskájába szinte semmit, csupán azért vette a vállára, mert még a nyári vakációs olvasmányait nem kölcsönözte ki a könyvtárból, az utolsó pillanatig halasztgatta. A tanévzáró ünnepségben egyáltalán nem csalódott, ugyanolyan unalmasan folyt le, mint minden évben, a jobb tanulókat megdicsérték, kihívták, jutalomkönyveket osztogattak nekik, és bár valóban rövidített program volt aznap érvényben, legalább három óra lett, mire hazavergődött, maga sem tudta, miért ilyen későn. Szerencsére a könyvtárba nem felejtett el benézni, mindent sikerült kikölcsönöznie, otthon aztán egyenként kidobálta őket az ágyára, megnézte, hány oldalasak, az egyiknek hosszasan szemlélte a borítóját, aztán megebédelt, a szülei még mindig nem voltak otthon. A tévé előtt Nagymama aludt, őt kezdte el figyelni. Furcsa szemhéját, amely mint egy hatalmas ablak csukódott le, azt a két tökéletesen azonos ráncot, amelyek az arcát szántják kétoldalt, és arra is figyelmes lett, hogy Nagymama, ha halkan is, de horkol, és szája szegletében egy kevéske nyál van felgyűlve. Késő délután volt már, és meglehetősen meleg, az utcán nagy csend, a leeresztett rolókon át csak a meleg levegő szűrődött be, Nagymama homloka, még így, álmában is verejtékezett. Ujjai néha megrándultak, mintha el akarna fogni valamit, mondjuk, egy legyet röptében, Benjámin mindezt mégsem találta mulatságosnak, sőt kissé ijesztőnek tűnt, azt szerette volna, ha Nagymama fölébred. Mégsem ébresztette föl, hagyta, aludjon, nemsokára hazajönnek úgyis a szülei, és akkor ők felköltik, ha úgy látják jónak. Arra gondolt, még a nyár elején elolvassa a kötelező olvasmányokat, hogy minél hamarabb túl legyen rajta. Újra a kezébe vette az egyiket, aminek borítóján egy tatár külsejű férfi állt, belelapozott, aztán mégis visszadobta az ágyra, kiment a szobájából, átment a nappalin, ahol Nagymama horkolt foteljében, benyitott a konyhába is, a mosatlan edények ott tornyosultak a kagylóban, majd benézett a hátsó kamrába, amit ritkábban használtak. Csodálkozva vette észre a létrát, amire mindenféle zsákok és szatyrok voltak rászórva, úgyhogy alig lehetett látni. Fölkapaszkodott, föl egészen a mennyezetig, és egy erős mozdulattal hátracsapta a padlásfeljáró ajtaját. (Vége)
Ébresszétek föl nagyamamát! 1. rész Folytatásos meseregény
A padlás feketére festett országának kapuja Jó lenne tudni, felétek milyen padlásajtó van elterjedve, mert akkor nem kellene sokat vacakolni, rögtön... tovább >>>
Ébresszétek föl nagymamát! 2. rész Folytatásos meseregény
Az ember, aki nem tudta Benjámin nevét Nem vagyok Misikém – mondta volna Benjámin, és meg is fordult, hogy megnézhesse magának az illetőt, de az ... tovább >>>
Ébresszétek föl nagymamát! 3. rész Folytatásos meseregény
Nagymama álmában Benjámin később sokat töprengett azon, az ember miként kerülhet valakinek az álmába, hogyan lehetséges az, hogy miközben meg va... tovább >>>
Ébresszétek föl nagymamát! 4. rész Folytatásos meseregény
A Mákfejű Lényekre várva Nagymama mégiscsak altatót vette be, mondta szomorúan Nagypapa, és a padlás egyik távoli sarkába mutatott. Benjámin egy... tovább >>>
Ébresszétek föl nagymamát! 5. rész Folytatásos meseregény
Három Mihály és a papírfecni Ott ültek most már mindhárman az egyetlen villanykörte alatt, és Benjáminnak ez eszébe juttatta a tavalyi osztálykirándu... tovább >>>
